MemoDráma

Azoknak ajánlom ezt a szemléletmódot, akik valóban hatékony, mély és tartós átalakulásra, önismereti gyarapodásra és gyógyulásra vágynak.

Az általam továbbfejlesztett drámaszemléletű megközelítés több terápiás módszer egyvelegének mondható. Megjelenik benne: 

– a pszichodráma öröksége: az önsimereti játéktér, egy szőnyeg, egy kijelölt tér, ami testünket, a belső világunkat, a sorsunkat jelképezi

– a családállításból ismert képviseleti érzékelés. A szereplők hangadásokkal, mozdulatokkal, mozgáskésztetésekkel és szavakkal hangosítják ki élményeiket.

– a gestalt terápiából ismert „üres szék, üres tér” technika, ami a dramatikus szemléletet, a dramaturgiai fókuszt garantálja, hiszen nem intellektualizálunk, analizálunk, hanem konkrét tüneteket, belső állapotokat, akár személyeket jelenítünk meg a térben. 

– a rogersi szemlélet elfogadó, nyitott, támogató, humánus és megtartó szemlélete

–  a trauma-lélektan (a személyiség működésében és a hatékony önismeretben elengedhetetlen, hogy felismerjük saját működésünkben a trauma-válaszokat)

– a közösségi addiktológiai és pszichiátriai szemlélet, ami a felépülést  és az érintettek, hozzátartozók pszichoedukációját helyezi előtérbe. 

– kriminálpszichológiai elemek, hiszen a legtöbb tünet, elakadás mögött olyan traumák állnak, melyekre illeszthető az elkövető-áldozat dinamika 

– transzgenerációs trauma-terápiás elemek egy néhány éves magyar kutatás rámutat egészen konkrétan arra, hogy milyen módon örökítődnek át a transzegenerációs traumák, és a személyiség hol és miként tárolja azokat. Hogyan lehet / érdemes drámaszemléletű önismereti keretek között foglalkozni a felmerülő generációkon átívelő traumákkal?

– a módszer nem pszichoterápia, viszont alkalmanként spontán megnyílhatnak pszichoterápiás mélységek a drámajátékokban, ami az önmagunkkal való együttérzés, és mély tisztuláshoz, megkönnyebbüléshez, aha-élményekhez, sorsfordító felismerésekhez vezet.